3. Fejezet

   Firenze tanár úrra Hagrid háza mellett találtam rá. Fél szeme volt nyitva csupán, a másikkal az eget pásztázta. Bár elég rémisztő volt a külseje, szíve aranyból volt. Tavaly ismertem meg őt jóslástanon. Mindenki viszolygott tőle, elvégre kentaur, de én megláttam benne azt amit más nem. Az igazi személyiségét!
Szóval Firenze tanár úr fél szemét az égen tartotta és nem úgy nézett ki, hogy egyhamar abbahagyná. Óvatosan közelebb léptem, mert sem megijeszteni sem megzavarni nem akartam. Ahogy léptem egyet előre, lábam alá keveredett egy száraz gally, ami nemtetszése jeléül hangosan tört ketté. Firenze professzor félrekapta a fejét, majd egyenesen rám nézett. Nem tudtam, hogy arcán ijedtséget, vagy dühöt láttam. Pár pillanattal később már ismét az eget pásztázta. Gondoltam Én is szemügyre veszem azt a láthatatlan valamit, ami ennyire leköti egy jós kentaur figyelmét. De nem láttam semmit.
-Nem fogod meglátni azt amit Én, Angel!-közölte mély hangján-Valami sötét erő gyülekezik!
-Ezt miből gondolja tanárúr?-kérdeztem meglepődve, elvégre az egyetlen gonosz erő immár huszonkét éve visszavonhatatlanul halott.
-A forróságból. Hónapok óta tűz a nap, ami nem jellemző errefelé. Rosszat érzek Angel, nagyon rosszat!
-Tanár úr! Az elmúlt hetekben rengeteg különös dolog történik velem. Olyan varázsfőzeteket kapok ajándékba, amiket sosem állt szándékomban kipróbálni.
A kentaur tanár gyanakodva nézett rám.
-Milyen főzeteket?
-Tizenkét üvegcse Százfűlé-főzetet, és egy kis üvegcse Felix Felicist! Az előbbit állítólag Longbottom professzortól az utóbbit pedig Scorpius Malfoytól.
Elkomorult képpel nézett rám. Mintha valami rosszat mondtam volna. Vállamra tette vastag, nehéz kezét majd enyhén megveregette azt.
-Semmi különös nincs ezekben. Habár azt ajánlom, hogy a Százfűlé-főzetet az iskola falain belül ne használja! Elvégre ez tiltott varázsital a Roxfortban.
Mire válaszolhattam volna neki, elvágtatott a Fekete Tó irányába. Én pedig álltam ott, s még egyszer megpróbáltam felfedezni azt az óment, amit a tanár úr emlegetett. De az Én szememnek továbbra is láthatatlan maradt. Úgy látszott nem akarta megmutatni magát nekem.
    Novemberig eseménytelenül teltek a napok, csak egykét házi dolgozat és pár diák piszkálódása feketítették be a napjaimat. Scorpius az udvaron történtek óta nagy ívben kerül, aminek most nagyon is örülök. Már csak az kéne, hogy Lea "Tank" Monstro összetörje miatta a csontjaimat.
Már a hónap közepén jártunk és a nap még mindig ugyanúgy tűzött, mint nyáron. Már Én sem gyanakodhattam másra, mint egy sötét erőre, aki alávaló szórakozásaként tél derekán rostélyost süt az emberekből.
Egyik ilyen forró napon, a Mardekár házvezetője, a jó öreg Horatius Lumpsluck professzor, aki ebben az évben ünnepli száz-huszonkettedik  születésnapját, pár szórólappal a kezében állt meg a klubhelyiség közepén. Izgatottan álltuk körbe az idős professzort, persze közvetlenül mellém senki nem állt. Őszintén szólva nagyobb hézag volt köztem és a két mellettem álló diák, mint Lea Monstro fogai között.
A professzor végighordozta rajtunk a tekintetét, majd megállapodott rajtam. Pár perc habozás után megszólalt. Sokat megélt, igazi öreg mágus rekedtes ám dallamos hangja volt.
-Üdvözöllek benneteket e tikkasztó meleg őszi napon. Nos, iskolánk negyven évente tart egy nagy tanulmányi versenyt. Három iskola méri össze tudását, a Trimágus Tusával ellentétben az iskolai tananyagból. Minden évfolyamból két fiút és két leányt választunk ki, és a legjobb diák értékes jutalmat kap!-itt megállt, hosszú percekig pihent, majd folytatta.-Nem jelentkezéssel választjuk ki önöket, hanem a vizsgaeredmények alapján. Akit kiválasztunk, nem léphet vissza. Huszonnyolc pergamen van a kezemben.
Lumpsluck professzor felsorolta a diákok neveit, és én nem hallottam a nevemet. Ám gyanús volt, hogy maradt egy pergamen a kezében.
-Tanár úr! Ez így csak huszonhét! Valakit kihagyott!- okoskodott Ratha Zambini egy eggyel fölöttem  járó lány.
-Nos, úgy döntöttem, hogy a legokosabb tanítványomat hagyom legutoljára! Angel Dumledore, Te vagy a huszonnyolcadik! Gratulálok mindannyitoknak!-mondta fülig érő szájjal, majd egy fotelhoz botorkált és elaludt benne.
Én meg csak álltam ott, és úgy éreztem magam mint akit fejbe vertek. Volt éppen elég problémám enélkül is. De hát ha nem léphetek vissza, akkor nem léphetek.
   Két nap múlva ki is lett plakátolva a versenyzők Roxforti névsora. Én csak a negyedévesek névsorát néztem meg ami a következőképp alakult:

Griffendél:
-Scorpius Malfoy
-Albus Perselus Potter
-Rose Weasley
-Diana Finnigan

Mardekár:
-Aurelius Flint
-Denis Nott
-Angel Dumbledore
-Lysandra Pucey

Hugrabug:
-James Finch-Fletchley
-Viktor Smith
-Elisa Macmillan
-Stella Johans

Hollóhát:
-Bill Goldstein
-Jeremiah Edgecombe
-Lily Davies
-Katy Corner

   A kiplakátolt pergamen szerint a verseny december elsején kezdődik és április elsejéig tart. Reméltem, hogy ezután már nem jön semmilyen csomag, illetve nyugodtan készülhetek a versenyre. De ha tudtam volna mi történik ezután inkább hazamentem volna és úgy tettem volna, mintha mugli lennék. A szívem mélyén rettenetesen vágytam erre!