2. Fejezet

     A Nagyteremben néma csend volt. Miután megtörtént a beosztási ceremónia, Minerva McGalagony igazgatónő lépett a szószékhez. Pont ugyanúgy ahogy azt dédapám tette meg huszonhárom évvel ezelőtt. McGalagyony professzor felett is eljárt az idő. Ráncai elmélyültek, de semmit nem vesztett lelkesedéséből.
-Kis figyelmet kérek!-kezde a mondanivalóját- Szeretnék megosztani mindnyájukkal pár dolgot. Iskolánk Sötét Varázslatok Kivédése tanára ettől az évtől nem más, mint iskolánk egyik valaha volt legjobb diákja, Harry Potter professzor!
Hatalmas tapsvihar tört ki. Én is tapsoltam de rajtam kívül a Mardekárosok közül szinte senki. Tudtam, hogy innentől még rosszabb helyzetbe fogok kerülni.
McGalagony professzor csendet kért, s elmondta a többi ilyenkor szokásos dolgot. Azután elkezdődhetett a lakoma.
    Nem sokkal később már a klubhelyiség felé tartottam. A sor legvégén, egyedül mentem a pince felé, ahol a Mardekár klubhelyisége volt. Bent minden bútor nyomasztóan zöld volt. Még a lámpák is zöld fénnyel világítottak. Mikor beléptem, többen felém fordultak, és elengedtek néhány elegáns "fúj"-t mint eddig minden évben. Megráztam a fejem és elindultam a hálókörletbe. Még senki nem volt még bent, úgyhogy volt pár nyugodt percem. Kipakoltam a ládámat, bebújtam az ágyamba és behúztam körbe a függönyt. Nem sokat segített, de tudat alatt biztonságban éreztem magam. Ám a nyugalmam nem tartott sokáig.  Lea Monstro léptett be és elrángatta a függönyömet.
     Lea a végtelenségig buta és tehetségtelen lány volt. Kövér volt, arcát rengeteg anyajegy borította. Haja hosszú, enyhén hullámos és általában zsírosan tapadt a fejére. Fogai kuszák csorbák, tehát csak a legnagyobb jóindulattal lehetett  lánynak nevezni. De amilyen buta volt legalább olyan gonosz is. Egyedül jobban megkeserítette az életemet, mint a többiek együttvéve.
-Na nézd ki van itt! Csak nem Dumledore kisasszony?
-Mit akarsz Lea?-kérdeztem dühösen.
-Mi ez a hang...ez a hang...izé...
-Hangnem?-segítettem ki. Legszívesebben jól kiröhögtem volna, de nem akartam magam alatt vágni a fát.
-Az hát! Tudod, láttalak a vonaton Scorpius Malfoyyal beszélgetni a vonaton.-ekkor rámászott az ágyamra, nekilökött az ágytámlának és még egyik kezével engem nyomott neki, addig másik kezével erőteljesen támaszkodnia kellett. Már-már attól féltem hogy megfulladok mikor befejezte a mondanivalóját- Vedd tudomásul, hogy Sorpius az enyém.
-Tiéd is lehet! Csak bántani jött oda. Sőt, megemlítette nekem, hogy Én sohasem leszek olyan szép és okos mint az Ő titkos nagy szerelme, Lea Monstro!-hazudtam neki, ami nem volt szép tőlem, de nem akartam megfulladni.
Lea szemei csillogni kezdett, eleresztett kimászott az ágyamból majd megigazgatta magán a ruháját és zsíros csomókban lógó haját.
-Igaza van, sosem leszel ilyen szép!-mondta vigyorogva
-De Ő Griffendéles!-emlékeztettem.
-De Malfoy!-mondta és ugrándozva kiment az ajtón. A képek a falon megremegtek Én pedig hangos nevetésbe törtem ki.
Lea egész este arra készült, hogy lassan de biztosan Ő lesz Mrs Malfoy. Ha ez így lesz áldásom az ifjú párra.

   Egy hét múlva éppen a könyvtárban ültem, amikor valaki megkopogtatta a vállamat. Nem voltam hozzászokva az ilyen dolgokhoz, ezért rettenetesen megijedtem és halkan fel is sikkantottam. Mikor megfordultam, egy elsős Mardekárost láttam.
-Ne haragudj Angel, nem akartalak megijeszteni!-mondta a kisfiú
-Semmi baj, mondd csak mit szeretnél?
-Egy csomagot hoztam neked. Az egyik professzor adta nekem, hogy adjam oda Angel Dumbledorenak.
-Melyik professzor volt?-kérdeztem értetlenül. Kezdett gyanús lenni ez a sok meglepetéscsomag.
-Nem tudom még a nevét. Gyógynövénytant tanít. Asszem'...
-Professzor Longbottom? Mindenesetre köszönöm!- mondtam a fiúnak és a kezébe nyomtam egy csokibékát fizetségül. Letette a csomagot és úgy elfutott a békával, mintha attól félt volna, hogy visszakérem tőle.
Szemügyre vettem a csomagot. Ettől már nem féltem annyira, hiszen Longbottom professzor csak nem akar bántani. Csak az nem fért a fejembe, hogy miért nem ő adta át személyesen. Aztán arra jutottam, hogy biztos elfoglalt volt és fontos a csomag tartalma. Barna selyempapírba csomagolt kartondoboz volt. Mikor belenéztem egy kisebb fadobozt találtam benne. Mahagóni fából faragott, enyhén díszített dobozka volt pici aranyszínű csattal. Mikor kinyitottam, 12 kis rekeszt láttam, mindegyikben egy-egy üvegcsével. Kihúztam egyet, és cirádás betűkkel "Százfűlé-főzet" volt ráírva. Mind a 12 üvegcsében az volt. Kezdtem összezavarodni. Miért adna nekem egy tanár ilyet. Mielőtt azonban valaki észrevette volna nálam a dobozkát, visszapattintottam rá a zártat és becsúsztattam a táskámba. Össze-vissza cikáztak a fejemben a gondolatok, ezért úgy döntöttem sétálok egyet odakint.
   Amint kifelé sétáltam összetalálkoztam Rose-zal. Mikor meglátott elfordította a fejét és tovább beszélgetett a barátnőivel. Legnagyobb megdöbbenésemre mikor odaértek mellém Rose megölelt és bemutatott a barátainak. Pár percet beszélgettünk, aztán mentek tovább. Ahogy Ők elmentek valaki megfogta a könyököm és berántott egy kőoszlop mögé.
-Csakhogy megvagy! Nem láttad Lea Monstrot?
-Nem...és tedd meg azt a szívességet, hogy leszállsz rólam! Várj csak, Lea? Mit akar az tőled?
-Mrs Malfoy lenni! Miért? Mit csináltam már megint?
-Scorpius! Visszaadom a Felix Felicist és a Százfűlé-főzeteket is! Megkérlek, hogy hagyd abba akármit is csinálsz!
-A Felixet Én adtam, de a másikat azt nem! Hihetsz bármit!
-Ne nézz bolondnak! Kitalálhattál volna valami jobbat is!
-Én csak barátkozni akartam veled! De apámnak volt igaza! Nem kell lealacsonyodni a szintetekre! Ugyanolyan bolond vagy mint a dédapád!-mondta dühösen. Ahogy kimondta az utolsó szót a pálcám már nekiszegeztem. Senki nem becsmérelheti Albus Dumbledoret!
Amikor meglátta a pálcát elkomorodott az arca. Nem félelem látszott rajta, hanem valami egészen más. Dühös pillantást vetett rám, majd gyors léptekkel elsétált. Én meg ott álltam ugyanúgy, csakhogy pálcámat a kőfalnak szegeztem.
Nem tudtam mi történik velem, és ami történik az miért velem? Eltettem a pálcám és fejem a kőfalnak nyomtam. Hosszú percekig álltam így, aztán erőt vettem magamon és elindultam segítséget találni.
   Mert segítségre volt szükségem az biztos. Valaki olyanéra akiben megbízom és aki rá is ér a problémáimmal foglalkozni. A baj persze csak az volt, hogy ilyen embert nem sokat találok a Roxfortban... Ha embert nem is találok, más biztos segíteni fog! Elindultam megkeresni Firenze tanár urat!